petiBlog

 Meglehetősen gyakori a neten, hogy ha valaki felhozza a biciklit, mint közlekedési alternatívát, rögtön jön a válasz mindenféle egyéni szempontokkal, hogy miért is nem jöhet szóba. Pedig az egész nem erről szól. Nem kötelező. Csak lehet. Egy lehetőség. Nézzük az én példámat.

 A körülményekről jó tudni, hogy az otthon az a XIII. kerület egy külső része, a meló meg az m1-es mellett Budaörs keleti végében, a parkolás ott nem gond. Az út 21 km. Ja és nem kell, hogy öltönyben feszítsek, de azért úgy sem jelenhetek meg, ahogy fesztiválon szoktam.

 Az alternatívák tehát munkábajárásra időrendben (zárójelben a várható idő, amíg beérek - a szélső értékekre mindre volt már példa):

• autóval (25-70 perc, általában 40 perc)
• bringával (48-60 perc, általában 52 perc)
• bringával+bkv-val (50-70 perc, általában 55 perc)
• bkv-val (60-75 perc, általában 70 perc)

 Csodálatos találmány ez az ügyfélkapu... vagyis hogy az lehetne. Kár, hogy az okmányirodákban még XIX. század van.

 Én persze naiv módon élni próbáltam a lehetőséggel, hogy az állandó lakcímem megváltozását az ügyfélkapun intézem, hogy aztán a választott időpontban az okmányirodában már csak az új lakcímkártyát keljen átvennem. Soron kívül persze, hisz ezt ígéri a rendszer.

 Aztán az idodában azzal kezdik a visszafogott lelkesedésem letörését, hogy soszámot kapok. (soron kívül, mi?) Már közben is levegő után kapkodnak, hogy én az interneten kezdeményeztem az ügyem. Úristen, ilyen még eddig senkinek sem sikerült, egy próbálkozó volt, de az is kudarcot vallott... Inkább töltsem ki a papírjukat (azokkal az adatokkal, amit otthon, az ügyfélkapun már megadtam).

 Szerencsére gyorsan sorra kerülök, és bár látom az őszinte rémületet az ügyintéző arcán, ahogy kiejtem a rejtélyes internet szót, van benne némi lelkesedés, hogy végre kitanulja, hogy kell, bár még senkinek sem sikerült (ezt mintha már hallottam volna ma).

 Sok szépet és jót leírtak már az új bringasávról és bringaútról, ami a Gogol utcában épült a Lehel tér és az Újpesti rakpart között. De egyet talán még nem.

 Annak például a Kerékagy blogon is nagyon örültek, hogy a rakparti átkelőt fekvőrendőrökkel (is) biztosították, de ennek a biztonságon messze túlmutató jelentősége is van: ez szerintem az első igazán komoly szög az autózás mindenekfelettisgénék koporsójában.

 Ebben a városban úgy 40 éve egy rendkívül káros folyamat indult el, és nagyon nehezen akar megállni (szerzett jogok ugye...). A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején kezdték felszedni a villamos síneket (vagy legalábbis ekkor vált ez a pusztítás tömegessé), és egyre több helyen minden létező és leaszfaltozható helyet az autós közlekedésnek adtak át. A videó az ugrás után is gyönyörűen példázza, hogy gondolták megoldani 40 éve a közlekedés gondjait:

 Úgy hozta a sors, hogy tegnap kocsival kellett parkolnom Újlipótvárosban, mivel a háromból két bringám is dögrováson van, és így volt a legegyszerűbb a szervízbevitelt logisztikailag letudni.

 A XIII. kerület ezen belső része legutóbb talán a parkolási rend régen várt átalakulásakor került a hírekbe, merthogy a beígért 30%-os átlagos parkolási díj-emelés helyett ide több mint 300%-os jutott. Volt is hőbörgés, előkerültek többek közt az aduász "DEAZÉNADÓMBÓÓL...!!!" típusú "érvek" (értsd: "a parkolóhely közterület, amit AZÉNADÓMBÓÓL építettek, tehát jogtalan (sic!) érte pénzt kérni").

 Persze miért is várná az ember a neten névtelenül hőbörgőktől olyan alapösszefüggések megértését, miszerint az árak egyik jelentős meghatározója a kereslet és a kínálat viszonya, és hogy a parkolási díj nem más, mint a túlkereslet szabályozása. (ja és azt se feledjük, hogy ha közterület vmi, az nem azt jelenti, hogy azt a köz bármely tagja kedvére kisajátíthatja...) Inkább vegyük a konkrét példát:

...de visszanézve ezt a semmit, a végére kicsordult a könnyem. A legnagyobb CM-videó EVÖR!!

Bringázás a Föld Napján - Biking on Earth Day from Tapsi Hapsi on Vimeo.

 Csapágyak rendben? Gumi nem kopott? Hát a fékek, váltók? Figyeldoda, bringás hétvége jön!

Ma új fejléc jelent meg a Criticalmass.hu-n. Mit jelent ez? Azt, hogy közeleg a nagy nap! Az időpont már meg is van. 2009.04.19! Készülj!

 Emlékszem tavaly lelkendeztem, mikor megkapta a Subscribe az év hazai modern rock albuma kategóriában a Fonogram díjat, hogy milyen jó, a zsűrinek van füle a jó zenéhez.

 Idén viszont az év felfedezettje díját az Anti Fitness Club kapta. Szégyen.

 Múlt héten ismét véradás volt a munkahelyemen, ami eszembe juttatott egy két évvel ezelőtti történetet.

 Félévente van véradás nálunk. Az egyik augusztusban, a másik februárban. Az augusztusival az volt a gondom anno, hogy egy nappal Sziget után úgy éreztem, valószínűleg nem ürült még ki a szervezetemből, az egy heti tivornya minden emléke, de februárban már nem volt ilyen kifogás: elszántam magam a véradásra.

 Az egész procedúra egy kérdőívvel kezdődött. Nem gondoltam volna, hogy két kérdés alatt sikerül ellentmondásba ütköznöm. Az első kérdés valahogy úgy szólt: Ön egészséges? Naná! Beírtam, hogy igen. Második kérdés: kezelik valamilyen betegséggel? Ööö... izé. Az asztmámmal végülis félévente járok kontrollra... meg naponta kell gyógyszert szednem rá... de hát én egészséges vagyok! Ettől még...

 Azért biztosra mentem, átugrottam a kérdést, majd a doktornő feloldja az ellentmondást. Hát feloldotta. A maga visszafogottságával, de azért jól kiosztott; mégis hogy gondolom, hogy szteroidozom magam (az asztmára azt kell szedni), aztán meg van pofám idejönni vért adni... Jól el is szégyelltem magam, tényleg hogy képzeltem!??

 Persze az asztma egy gyógyíthatatlan betegség, tüneti kezelés lehetséges, de gyógymód tudtommal nincs. Mikor minden nap bringával jövök dolgozni (napi 42 km), szinte 100% tünetmentes vagyok, szmogriadókor kicsit rosszabb. Évek óta elkerült minden influenza-járvány, asse tudom milyen az. Néha becsúszik egy-egy megfázás, de az is inkább fesztiválozások idején, mikor a kelleténék jobban amortizálom magam. Tavaly 4 napot voltam hivatalosan betegállományban, ebből kettő az asztma miatti kontrolvizsgálat. Emlékszem egyszer otthon maradtam, merthogy lázas vagyok. Jaigen, volt vagy 37,8 az a láz. Inkább munkaundor. Akkor én most beteg vagyok? Kösz nem!

Nem tudom, a Hutchinson milyen gumikat gyárt, de nem is érdekel. Mert:

1. Kell az a két bicikli ott benne a reklámban, ami van a néninek meg a bácsinak!
2. Kell az a szabadság!
3. Bringázni akarok! Ott New Yorkban, vagy csak itt Budapesten, mindegy, csak fújja a szél a hajam, süsse a nap az arcom!

A videót egyébként a Kerékagy blogon találtam. Hálás köszönet érte!

 Azt hiszem, a gimnáziumban azoktól a tanáraimtól kaptam a legtöbbet, akik a tankönyvi kereteken túllépve is foglalkoztak a szellemi fejlődésünkkel. Persze ez kétélű fegyver, sok múlik a tanáron, elvégre mégis csak befolyásolható tinédzserek voltunk. Volt a mi iskolánkban is paranoiás antiszemita tanár, de nekem szerencsére jó tanáraim voltak, nem félkegyelmű lúzerek. Az egyik legmeghatározóbb a történelem tanárom volt, talán tőle kaptam a legtöbbet ahhoz, hogy szentül higyjek a demokratikus értékekben, mindenki egyenlőségében.

 Azt mondta egyszer - valamikor a '90-es évek második felében -, hogy egy demokrata mindig ellenzéki. Ezt persze félre is lehet érteni. Volt már, aki hevesen ellenkezett e megállapítás ellen, mert úgy értette: mindig az aktuális ellenzékre kell szavazni. Szerintem ez nem ezt jelenti. Szerintem ez arról szól, hogy sosem válhatunk bólogató birkákká, csak azért mert a "választott pártunk" hozta a döntést. Úgy is mondhatnám: egy demokrata minden esetben kritikus a hatalmon lévőkkel szemben. Szerintem ez a demokrácia alapja.

 Ha valakit oly' hobbival áldott meg a sors, hogy szívesen figyeli meg embertársai viselkedését - amúgy szociológiai alapon -, akkor ilyen tevékenység gyanánt tudom ajánlani az IKEA újonnan rendszeresített csomagmegőrzőinek környékét.

 Minden bizonnyal egy Svédországban bevált megoldást vezetett be az IKEA itthon, mikor az eddig kulcssal működő csomagmegőrző szekrények ajtajain a zárat számzárasra cserélte. Mégpedig olyanra, ahol mindenki magának választ kódot. A használatról minden szekrény ajtaján részletes leírás ad tájékoztatást, szóval elvileg tényleg sima ügy lehetne a csomagmegőrzés, de hát Magyarországon vagyunk, a rendszer pedig korántsem sikerült hülyebiztosra.

 Kiosztották az idei Magyar Sajtófotó Pályázat díjait. Egyedi sportfotó kategóriában Cseh Dániel, a Blikk fotósának képe győzött (itt balra). A kép valóban zseniális, egy percig sem vitatom el tőle az elismerést.

 De mit is látunk a képen? Bringások özönlenek ki az Alagútból a tavaly tavaszi Critical Mass-en. Egy demonstráción, ami a kerékpárról, mint közlekedési eszközről, annak a közlekedésben vágyott egyenjogúságáról szól.

 Akkor mégis hogy kerül a sport kategóriába? A kérdés megválaszolását inkább az olvasóra bizom...

 Az imént bukkantam erre a videóra a B-oldal blogon. Öt perccel ezelőttig még csak nem is hallottam a Záhogy Unplugged Project nevét, most meg ott tartok, hogy sürgősen kerítenem kell egy koncertet, ahol élőben láthatom. Zseniális!

 Ma is egy olyan péntekre virradt, amikor a brokernet serény ügynökei összegyűltek az ő kis szeánszukra, hogy részesüljenek a jól megérdemelt fejtágításban, és így aztán újult erővel kereshessék fel országunk szorgos polgárait, eladni nekik pár unit-linked életbiztosítást.

 Mindezt szerencsére nem onnan tudom, hogy részt vettem volna a fejtágítón, hanem mert a szeánszukat a munkahelyem szomszédságában tartják a Budaörshöz tartozó Budaparkban. Van itt egy hodály, aminek a története külön posztot érdemelne, annyira abszurd, de most csak annyi a lényeg, hogy miután eredeti céljára nem sikerült hasznosítani, időnként kiadják ilyen rendezvényeknek.

 A brokernetes szervezők pedig jó magyar szokáshoz híven, egy pár dolgot kifelejtenek a számításból. Az egyik, hogy bár biztos olcsó itt a bérleti díj, de mivel kint van az isten háta mögött, szinte csak autóval megközelíthető. Persze a brokernetes karriernek fontos része az autó, mint státuszszimbólum, így ez talán nem is annyira meglepő. A másik, és egyben a problémák forrása, hogy annak ellenére, hogy csak autóval lehet ide eljutni, a parkolásra már max. annyit gondoltak, hogy a csúcs-ügynököknek jusson hely. Az átlagügynök pedig úgy parkol, ahogy tud. Amint az alábbi videón is látszik mindezt a járdán, vagy a füvön, a legtahóbbak pedig a belső sávban oldják meg - mégsem parkolhatnak a bejárattól messze!?

 A felvétel alatt egyébként a Subscribe zenekar zseniális "Stuck progress to Moon" című lemeze hallatszik, amint épp elkezdődik.

Warning: XMLReader::read() [xmlreader.read]: /var/local/www/blog.hu/bloghu2/DocumentRoot/:3: namespace error : Failed to parse QName 'http:' in /var/local/www/blog.hu/bloghu2/Lib/Rama/Utils/Html.php on line 90

Warning: XMLReader::read() [xmlreader.read]: tték őket az Anima <a target="_Blank href=" www="" _fcksavedurl=" href=" http: in /var/local/www/blog.hu/bloghu2/Lib/Rama/Utils/Html.php on line 90

Warning: XMLReader::read() [xmlreader.read]: ^ in /var/local/www/blog.hu/bloghu2/Lib/Rama/Utils/Html.php on line 90

Warning: XMLReader::read() [xmlreader.read]: An Error Occured while reading in /var/local/www/blog.hu/bloghu2/Lib/Rama/Utils/Html.php on line 90

 Nagy Anima rajongó voltam régebben. Évekig az ő koncertjük volt a Sziget egyik csúcsa. Nyilvánvaló volt, hogy az új albumukat amint lehetett, megvettem.

 2000-ben kezdődött a történet, amikor a fóti Corában belehallgattam a Gipsy Sound Clash-be, és nem tudtam otthagyni. Este már a régebbi albumokat vadásztam a neten (azok a régi szép napsteres idők...) - hiába, kezdő főiskolásként nem volt pénzem hirtelen mindet megvenni, de zenefüggőként muszáj volt csillapítani a hirtelen jött zenefogyasztási vágyat. Aztán persze amit csak lehetett, megszereztem eredetiben.

 Jó kis Guilty Parties koncerten voltunk pénteken a Dürer-kertben. De ez a történet nem a koncerttel kezdődik... és nem is azzal fejeződik be.

 Még csütörtökön volt szó az Estében a Progresszív intézet Politikai térképéről, amit most hegesztettek össze a közelmúltban. A dolog lényege röviden, hogy megválaszolsz úgy 80 kérdést, majd ezek alapján megmondja a felmérés, hogy gazdaságilag, politikailag mégis hova tartozol. Mindezt egy koordináta rendszerben is ábrázolva, hogy igazán látványos legyen, meg hogy lásd, miért nem akaródszik egyik tolvaj-bandára sem szavazni. Az X tengelyen, hogy gazdasági bal vagy jobb oldaliak-e a nézeteid (szélsőséges esetei, hogy kő-kommunista-antiglobalista vagy épp végletesen kapitalista vagy-é), míg az Y tengelyen a liberális/konzervatív értékrendek szerint lő be. Meg is kaptam, hogy én biza gazdaságilag közepesen jobbos, viszont meglehetősen liberális vagyok. (Na persze ennek a mai magyar politikai elithez sok köze nincs, és nem csak azért mert nincs jobboldali liberális párt itthon, hanem mert az sem egyértelmű, ki a jobb és ki a bal)

 Volt egy kérdés, amit nem igazán tudtam hova tenni, valahogy így szólt: "Egyszer kiderül majd, hogy az asztrológia sok dolgot megmagyaráz." Mivel az asztrológiában egy cseppet sem hiszek természetesen nem értettem egyet az állítással a legkevésbé sem, de most rá kellett jönnöm, hogy talán tévedtem. Amennyit az asztrológiáról hallottam, az kb abban merül ki, hogy én mint ikrek csillagjegyű, kettős személyiség vagyok - vagy mi. És itt jön képbe a Rage Against the Machine tribute. Hát persze! Ez kellett ahhoz, hogy beálljon a kettősség. Egy jobboldali-liberális, aki antiglobalista zenét (is) hallgat, sőt hevesen bólogat a koncerten (ez utóbbit a másnapi nyakizomláz is tanúsította). Asszem jósnőhöz is elmegyek.

 No de ugorjunk, nem ért még itt véget a nap..

...a befagyott Velencei tó!

 Ma sikerült végre, életemben először eljutnom egyik természetes jégpályánkra, konkrétan az agárdi Pop-Strandra, aminek a neve ugyan elég vészjóslóan hangzik, de korival gyorsan el lehet távolodni a parton szóló borzadály zenétől.

 És ha már eltávolodtunk, gyakorlatilag semmi sem lehet akadálya a felhőtlen kiakpcsolódásnak (Talán csak a repedések a jégen. Nem árt figyelni, mert pofáraesés lehet a dologból - jááj a térdem...). Mi például jégkorongoztunk (én gyakorlatilag ezt is életemben először). És senkit sem zavartunk vele, a jégfelület szinte végtelennek tűnt. Lenyűgöző. Utoljára akkor volt hasonló szintű koris élményem, mikor még a régi jászberényi pályára jártam ki, és sarok-fogóztunk a többi korizót kerülgetve (A pálya egyik "sarka" a ház, legalább két fogó kell, hogy legyen "házőrző" is, és ha elkaptak, oda kellett bemenned. Viszont a szabad korisok, ha sikerült betörniük, kiaszabadíthattak, hogy a fogók kezdhessék elölről az egészet. Ha valamitől, hát ettől megtanulsz korizni!).

 Egy dologgal lehetett még megkoronázni a napot. A strand közelében, a főúton van a Gulyás Csárda. Mi két dolgot akartunk hazafelé menet. Babgulyást, egy csárdában. Vagyis pont ezt. Persze csúdidőben érkeztünk, de kis várakozással lett asztalunk, jöhettek a babgulyások, majd egy-egy diszkrét adat túró-gombóc, vagy palacsinta. Az étterem persze nem visel Michelin-csillagot, de bő 2000 forintért remek ebédet csaptunk, szavunk nem lehetett! Ráadásul még Snowboard-közvetítés is ment tv-n.

Szóval kb. ilyen egy hibátlan vasárnap.

Szmogriadó van. Végre!

 Az már más kérdés, hogy hatástalanul. A város tele van páros rendszámú, illetve sárga matricás (tehát elavult, nagyon környezetszennyező) autókkal. Vasárnap van,  a szennyezés mégsem csökken.

 Miért is csökkenne? Hiszen ez is csak egy tipikus magyar sztori. Szmogriadó-rendelet van, büntetni azonban jogszabály hiányában nem lehet. Gyönyörű! De elég elolvasni egy-két vonatkozó blogot, fórumot, hogy kiderüljön hogy is áll hozzá a magyar autósok egy jelentős része az új helyzethez. Hát persze, hogy a siránkozás megy, meg a hőbörgés, hogy mégis hogy képzelik.

 Hogy hogy? Hát úgy, hogy konkrétan mérgező a levegő.

Zsúfoltság, bűz és mocsok - ezek a leggyakoribb panaszok. Mindezeket szokás az autóforgalom nyakába varrni. Pedig nem az autó a felelős, hanem az a várostervezés, amely évtizedeken keresztül egyre nagyobb teret adott a gépjárműforgalomnak. Utakat szélesített, fákat irtott, parkolóvá alakított minden talpalatnyi helyet, miközben aluljárókba terelte, zebrákra korlátozta a gyalogosforgalmat. A mobilitás minden városlakó és városlátogató elemi szükséglete. A korszerű városvezetés felvállalja a probléma megoldását, mégpedig úgy, hogy hatékony közösségi közlekedési rendszerrel csábítja ki az autóikból az embereket. Amíg a XX. században a gépjárműforgalom szinte minden nagyváros életét szétdúlta, korunkban az elvesztett arányosság helyreállítása a rehabilitáció fő iránya.

 Nehéz kiemelni bármit is ebből a cikkből. Ez a cikk nem az autókról szól. Mégha nagyon fontos pontja is a fenti idézet. Ez a cikk Budapestről szól. Arról a Budapestről, amiben jól érezhetné magát ez a panaszkodásra oly fogékony népség. És amiért annyian küzdenek, többek közt - ha tehetem -, én is. És hogy miben lenne más? Alapvetően a szemléletben, ahogy a lakóhelyünkhöz viszonyulunk. Mi lakók, és azok, akik a tűz közelében irányt szabnak neki. Ennek az egésznek a szimbóluma az autó, az ahhoz való viszonyunk. Ezért emeltem ki ezt a részt. De az egész nagyon érdemes az elolvasásra. Ide kell bökni érte:

Éva M. Amichay - Amilyen Budapest lehetne... (forrás: nol.hu/budapest)

Nézd meg ezt a videót... aztán tégy belátásod szerint!

2008. szeptember 22. Budapest, Autómentes Nap, CRITICAL MASS. Ne feledd!

 Van ugyebár ebben a városban (Bp), egy nagy, összetartó közösség - a bicikliseké -, és ennek a kialakulását néhány, már-már fanatikusan elkötelezett embernek köszönhetjük, akik kitalálták a budapesti Critical Mass-t.

 Sokszor lenyűgöz, mennyi energiát, és lelkesedést fektetnek az Ügybe, hogy Budapest élhetőbb város legyen. Persze ehhez az is kell, hogy mindannyian hozzátegyünk egy keveset, de az egészet akkor is a központi figurák lelkesedése hozza mozgásba.

 Az idei év a fordulat éve lehet, mi legalábbis azzá tesszük, ha rajtunk múlik. Egyrészt azért, mert lassan tényleg eléri a budapesti bringások száma a Kritikus Tömeget, másrészt, mert egyszerűen nem várhatunk tovább. A budapesti szmog-helyzet, a közlekedési morál, a közösségi terek szinte teljes hiánya mind-mind olyan probléma, ami nem tűr további halasztást. Így valószínűleg az idei tavaszi volt az utolsó fieszta hangulatú CM. Ezért is került vasárnapra. Ősszel viszont az autómentes napon már nem köthetünk kompromisszumot, igenis hétköznap kell megtartanunk, és el kell érni, hogy legalább a belváros forgalmát drasztikusan korlátozzák - először erre az egy napra. Ennek érdekében találták ki azt is a CM főszervezői - Kükü és Sinya -, hogy elmennek a Fővárosi Közgyűlésbe, és ott felszólalnak, a frakciók támogatását kérve az ügyhöz.

Minden szépnek és jónak ígérkezett előzetesen. Már eleve az, hogy egy civil mozgalom képviselői felszólalhatnak a közgyűlésben, okot adott a bizakodásra. Aztán jött a pofon, a kiábrándító magyar valóság:

szólj hozzá: Critical Mass a Kozgyulesen

 

Itt pedig Kükü beszámolója a criticalmass.hu-ról, egy újabb tanulságos videóval. Mit is mondhatnék ezután?

"Most, hogy járom a várost biciklivel durva dimenzió váltáson mentem keresztül, a Lánchídon áttekerve jöttem rá, hogy a biciklivel uralod a várost. Az autó használhatatlan a rengeteg dugó miatt, állandóan ott van a másoktól függés érzése, a tömegközlekedésben szintén. Érzed, hogy egy városi csótány vagy. De a bringán te vagy az úr, te mondod meg, hogy merre mész, hogy mikor indulsz el, hogy mikorra érsz oda, szabad vagy."

Az alleycat-en akadtam rá.

 80.000 Nyolcvan. Érted!? Ez jár a fejemben már egy napja. Egyszerűen alig hiszem el. Egymást váltva villódznak a fejemben az emlékek. Kellene ilyenkor egy szabadnap még, hogy az ember ezt feldolgozza. Jó volna visszamenni a Király dombra, leülni a tetjére, és felidézni a tegnapiakat. Csendben. Hogy a fák susogásából halljam vissza több tízezer ember örömittas üvöltését.

 Felidézni például, ahogy délben kiértünk a Millire, és ott korábban soha nem látott tömeg fogadott. Ott kezdett el fülig érni a szám, és ez a mosoly az esti fáradsággal sem tudott halványulni. Időnként belegondolok, MEKKORA munka lehetett a Millin ezt a napot így összehozni. Innen üzenem minden Millicistának, hogy megemelem a sisakom a nagyságuk előtt. Tényleg. Az meg már tényleg csak hab volt a tortán, mikor az amatőr időfutamot Buppa freestyle rapben kommentálta.

 No meg az Észak-Pesti csillagtúra. Mikor odaértünk a Béke térre és pont befutott az újpesti, újpalotai, dunakeszi csapat, hogy becsatlakozzunk, és végül legalább ezren guruljunk be együtt a Deák térre. Most is borsózik a hátam ha belegondolok.

 Aztán az első bringaemelések, és skandálások. MIN-DEN ÚT BRIN-GA-ÚT! És tényleg forradalmat csináltunk. De nem úgy. 80.000 embert tereltünk végig a városon, balhé nélkül. Fesztivál volt ez, igazi fieszta! Ahogy ott állok az út szélén, hogy segítsek az arra járó gyalogosok átengedésében, és közben hömpölyög a bringás áradat. Magas bicikli (de még mekkora!), fekvő bicikli, parasztbicikli, riksa, fixi, no meg a "kommerszek". Mikor odaszólok a megállított bringásoknak, hogy csak egy kis türlemet kérek, elengedjük a trolit, és azt a választ kapom, hogy "Dehát itt a sofőr mellettem". És tényleg, ott teker az arc talpig bkv egyenruhában. Csak a troli helyett egy izmos DH gép van alatta. Az ilyen pillanatokért is érdemes ezt csinálni.

 No meg persze azért, amit Sinya mondott, de már egyébként is régóta motoszkált a fejemben. Amikor évek múlva a gyerekemmel egy tisztább, élhetőbb, és emberibb nagyvárosban bringázom, és büszkén mondhatom neki: igen, mi ezért nagyon sokat dolgoztunk. Azért jobb itt élni, mint más nagyvárosokban.

 Ez mekkora! Sztrájkol a bkv, a budapestiek megijednek, és elmennek szabadságra! Persze volt erre egy sanda gyanúm tegnap hazafelé, amikor akkora dugóban állt a város, mint aminek ma kellett volna bekövetkezni.

 Aztán estére már egyre biztosabb lett: elhúz innen mindenki, nem lesz gáz. A Szonda Ipsos tegnap közölt felmérése szerint 32% be se ment ma dolgozni. De nem is ez a nagyon nagy. Szintén a tegnapi közvélemény kutatás szerint 17%(!) tervezte, hogy ma biciklire száll. 17%! A budapesti közlekedésben a bringa részesedése talán 3%. Civilizáltabb nyugati városokban ez mondjuk 10-15. És akkor ma nálunk 17% biciklire ül!

 És tényleg. Ma reggel autót alig, biciklist viszont minden útvonalon láttam. Egyszerűen elleptük a város. Majd meg fagytam útközben (a gyönyörű idő ellenére), mert folyamatosan a hideg futkosott a hátamon, hogy ennyien, és tényleg!

 Innentől két feladatunk van:

• megtartani ezeket az embereket minden hétköznapra,
• levinni őket a járdáról az útra.

 Mekkorák lettünk!