Nem is tudom, hol kezdjem... Ez volt ugye az első alkalom, hogy szervezőként vettem részt a felvonuláson, így nekem nem 16:00kor, hanem 13:00kor kezdődött a buli. Magamhoz képest egész jó időt futottam, csak 10 percet késtem, és ráadásul semmiről sem maradtam le! Mondjuk mentségemre szóljon, hogy direkt a felvonulás kedvéért gyártottam még párat a Marilyn Monroe-s matricából (nem hiába :))

A szervezői megbeszélés a pólók kiosztásával kezdődött, így gyorsan gazdagabb lettem a rég áhított zöld pólóval (és szegényebb egy ezressel :)). Aztán gyorsan megkapta mindenki a feladatát, én pl. az egyik Erzsébet téri zebra biztosítását, hogy időnként átmehessenek a gyalogosok.

15:30-kor volt eztán a gyülekező a startnál, hogy elöl legyenek a szervezők, miközben szépen gyülekeztek a felvonulók, és lassan tényleg azon kellett izgulni (már aki hajlamos ilyesmire), hogy nehogy kezelhetetlenül nagy legyen a tömeg. Az például gyorsan kiderült, hogy jobb lesz előre tolni az indulás útvonalát a Margit-hídhoz. (így utólag azért is, mert kurvajó fotók készülhettek a hídról fényképezve a rakparton felgyülemlett több tízezernyi bringásról, az élen a sok zöldpólóssal) Négykor persze megemeltük a bringát, kezdett alakulni a hangulat. :)

Maga a vonulás az vmi frenetikus volt!! Nem is tudom, mikor volt részem utoljára ekkora élményben! Talán vmi koncerten. A hidak alatti szakaszok „Bicikliutat!” skandálásoktól zengtek, és szinte végig integető közönségünk volt a rakpartok mentén. Mondjuk a hangulathoz MC is kell, Sinyánál jobbat el se tudnék képzelni a felvonulás élére! A tetőpont persze az alagút volt. Amint befordultunk elkezdtek dübörögni a szamba ritmusok, a Clark Adam téren a Batucada belecsapott a dobokba, mi pedig egyre hangosabban skandáltunk odabent. Leírhatatlan az élmény, egy stadionban nincs ekkora hangorkán!! Én majd’ elsírtam magam örömömben! Mire kiértünk, teljesen önkívületben bringáztam, ha vki lefotózott a körforgalomban, biztos viccesen nézek ki a képen. :) Aki pedig kitalálta, hogy bárzongorista legyen a Roosevelt téren... Zseniális ötlet volt! :)

Ezután megérkeztünk a feladatunk helyszínére, gyorsan lekötöttük a bringákat, vki szerzett kordonszalagot, és kezdődhetett a kellemes után a hasznos. Nem mondom, jól beletenyereltem a tutiba így, debütáló szervezőként, de azért nem bántam meg a választást. Ha legközelebb szervezek (márpedig szervezek!), lehet hogy újra ezt a helyet választom, legalább már lesz rutinom. Hétköznap mondjuk biztos keményebb dió az a kereszteződés. A feltartott autósok talán még a körúton okozhatnak hasonló nehézségeket. A problémáinkhoz persze a BRFK is kellett... Két rendőrt küldeni ebbe a kereszteződésbe, hogy fordítsák vissza a forgalmat... Kicsit kevésnek éreztük. Ráadásul ők ketten sem voltak épp a helyzetük magaslatán. Aztán szerencsére sikerült megoldani a dolgot. Bár az az ötletük, hogy egy gyalogost se engedjünk át, mert nem bírnak az autósokkal, amíg üres a kereszteződés, enyhén szólva nonszensz volt, de végül megegyeztünk, hogy amíg lezárjuk az utat a bringások előtt, ők elengednek egy pár autóst. 5-6 ilyen akcióval sikerült is felszámolni a dugót, és onnantól vhogy sikerült megoldaniuk, hogy aki érkezett, azt visszafordítsák. Azért a menet végét már nagyon vártam, nagy megkönnyebbülés volt mikor végre megjelent a két rendőrautó.

Vmikor fél hét után sikerült beérni a városligetbe, a látvány ismét csak lenyűgöző volt. Ahogy odaértem a nagyréthez, már lépni alig lehetett a bringásoktól. Gyorsan felmásztam egy oszlopra, hogy benézzek a sövény mögé, ahogy mondani szokták, ameddig a szem ellát, mindenütt bringások voltak. Aztán a következő pillanatban hallom, hogy Sinya visszaszámol, már arra sem volt időm, hogy lemásszak, inkább előkaptam a fényképezőgépem, hogy megörökítsem a látványt! Nagy vigyorgás közepette... :)) Negyed óra múlva ért be a menet vége, addigra már elhelyezkedtem, hogy az utolsó nagy emelésből már ki ne maradjak!

Itt gyakorlatilag véget is ért a móka, legalábbis a többség így érezte, és haza indult. Közben csörgött a telefonom, Dóri volt az, akinek interjút ígértem a Pester Lloydba. Érdekes volt, még sosem adtam interjút. Tartok tőle, hogy nem voltam a legjobb interjúalany, elég csapongó lehettem. Mondjuk ennyi élménnyel a fejemben ez talán nem meglepő, remélem azért meg lehetett írni a cikket a válaszaimból! :)

További beszámolók, képek, videók, sajtófigyelő: criticalmass.hu