2013 november 18-án, vagyis pontosan 1 évvel ezelőtt, a reggeli mérekezékor 101,6 kiló voltam. Nem kevés, pedig rég nem voltam ennyire kevés kiló, mint aznap. Bő 7 hónappal korábban pl. 109,4 kiló voltam. Az volt a teteje. Onnantól az út lefele vitt, hála a munkábabiciklizéseknek, de novembertől ez már nem nagyon jött össze.

Így hát november 18-án, vagyis pont egy éve összeraktam egy futócuccot, bettem a kocsiba, majd munkából hazafelé kimentem a Margit szigetre, és lefutottam egy klasszik szigetkört. Nem ment könnyen, de hála a rengeteg bringázásnak, és a leadott kilóknak, megállás nélkül sikerült, ellentétben az egy évvel korábbi halovány próbálkozásokkal, ami nagy büszkeség volt nekem akkor, ott.

Azóta eltelt egy év, és én összesen 771 km-t futottam, a súlyom pedig már csak kevéssel van 92 kiló fölött, és tovább fog csökkenni, ez számomra egy percig sem kérdés. Életemben először tudom ezt biztosra.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz ez az egy év. De ahogy megtapasztaltam, a futás olyan, hogy ha csinálod, hihetetlen tempóban fejlődsz. Azt a bizonyos első kört 6:07 perces kilóméterekkel futottam, és egyáltalán nem volt könnyű, ehhez képest, tegnap úgy futottam 15 km-t 6 perces átlaggal, hogy az egyáltalán nem volt megterhelő. Vagy említhetném a cooper tesztet, ami a leggyűlöletesebb dolog a futásban, már középiskolában is ezt utáltam legjobban. Viszont remekül méri a fejlődést. Abban a bizonyos első futásban 2,11 km volt a legjobb 12 percem, míg múlt hét szerdán már 2,5 km-re javítottam a saját rekordom. Ezzel már a gimiben is megkaptam volna a 3-ast, pedig attól anno igen távol voltam. Egész pontosan 48 db 1-est kaptam a 8 év gimi alatt futásra. Azért csak ennyit, mert évente csak 6 futásfelmérés volt (60m, 800m, cooper).

Hogy mire vagyok a legbüszkébb az elmúlt egy évből? Természetesen az első félmaratonomra. Mert hogy az is megvolt, ráadásul már szeptemberben, tehát 10 hónap se kellett hozzá. És ha kicsit bátrabb vagyok, már május végén megcsinálhattam volna az Ultrabalatonon. Az erőt legalábbis éreztem magamban, mikor teljesítettem a 18 kilóméteres szakaszomat, de ha annyit vállaltam a csapatban kishitűen, hát annyi lett.

És hogy mindezt miért írtam? Egyrészt nyilván azért, mert borzasztó büszke vagyok erre az egy évre. Jól esik leírni ezeket. Másrészt viszont azért, hogy fuss te is! Ha nekem ment, neked is menni fog. Ha én élvezni tudom azt, amit 32 évig annyira utáltam, akkor te is élvezni fogod. Tényleg.