Rögtön hozzá is tehetem: természetesen. Hiszen Orbán Viktornak és Matolcsy Györgynek a teljes magánpénztári vagyonra fáj a foga. Nem csoda hát, ha az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság olyan levelet küldött a magánnyugdíjpénztár-tagoknak, mintha személyesen a fent említett tekintetes urak valamelyike diktálta volna.

Ez persze már előre nyilvánvaló volt, vártam is nagyon a saját levelemet. Múlt héten végre megérkezett, kiemelek gyorsan pár gyöngyszemet. Kezdjük az egyszerűbb eszközökkel. A kedves levélíró már rögtön az elején megnyugtat: igaz, hogy eddig a karvalytőke kezében volt, és nyugdíjtőzsdén forgott a pénzed, de egyet se félj barátom! Megbocsátjuk neked ezt!

Itt még csak komoly hazugságra sincs szükség, elég néhány finom utalás, hogy a hezitáló alattvaló értse, mit követel tőle a haza. Levélírónk nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy a jó útra terelje az eltévelyedni készülő báránykáját. Igen, még a butákat is, akik az első pontban felvázolt kánaán ellenére továbbra is hezitálni merészelnek:

Megvan hát a két választási lehetőség, jöhetnek az érvek pro és kontra. Kérdések és válaszok, természetesen a Nemzeti Együttműködés szellemében:

Azt mondja, igen csekély az esélye... jó, de mégis mekkora? És mi az esélye, hogy állam bácsitól tisztes nyugdíjat kapok 35-40 év múlva? Egy lófasznál például nagyobb?

Persze a levél még véletlenül sem akar szofisztikált lenni. Miért is tenné? Még a végén kiderülne, hogy annak sincs egy fokkal sem nagyobb esélye, hogy akár csak 30 év múlva is képes lesz a mainál jelentősen nagyobb létszámú nyugdíjasnak akár csak mai színvonalú nyugdíjat is kitermelni egy jelentősen kisebb létszámú aktív réteg. Gondolom az egy millió gyerek majd megoldja. Ja persze, és mégis hány év alatt szülessen meg az az egy millió gyerek pluszban, hogy 30 év múlva már elég járulékot tudjon befizetni? Ezzel szemben mi a helyzet a pénztári megtakarításokkal? Ez a kalkulátor például egészen világosan megmutatja, mennyi reál hozamot kell elérnie a pénztárunknak, hogy jobban járjunk, mint az állami nyugdíjjal. Nálam pl. évi 1%-os reálhozam már magasabb nyugdíjat biztosít, mint az állami. 1%! Nevetségesen szerény eredmény. És ennyi is elég. Meg persze, hogy a jövőben végre békén hagyják a pénztári rendszert...

Node a levélíró nem elégszik meg ennyivel, a hülyébbek kedvéért megismétli:

Részletes, és szofisztikált érvek újfent... Jöhet a ráadás:

Talán ez a legszebb rész. Kérdésed van? Megválaszoljuk! A miértekkel ne törődj, csak összezavarnak!

De most tényleg, mégis hogy jön ki, hogy jobbak az öröklés feltételei az állami rendszerben? A házastársam kap utánam özvegyi nyugdíjat, eddig tiszta sor, a nagymamám is kapott, nyugodtan éhen is halhatott volna, ha csak abból kell megélnie, és nem segítik a gyerekei... És mi van azzal, akinek nincs házastársa? Nyilván pokolra jut, de mégis? Azt hiszem erre a válasz ismét csak a lónak az a bizonyos testrésze. No és a magánkasszák esetében? Hát ott van egy úgynevezett kedvezményezett, ahol bárkit megjelölhetek örökösként, aki a teljes felhalmozott összegre jogosulttá válik. Kedvezményezett hiányában pedig még mindig ott az örökös, aki nem csak a házastárs lehet... És ez kedvezőtlenebb?? Hát, ha ők mondják...