Két történet a mai napra:

1.
Van egy bizonyos Kiotói Egyezmény, ami a klímaváltozást hivatott lassítani, és legfontosabb eleme a széndioxid kibocsátás radikális csökkentése, ami az üvegházhatást enyhíthetné, és ezáltal csökkenne a felmelegedés. Egy baj van csupán ezzel az egésszel. Egyenlőre. Mégpedig, hogy (többek közt) a legnagyobb bűnös, az Egyesült Államok (élén egy gátlástalan majomemberrel) nem hajlandó alávetni magát, és önmérsékletet gyakorolni. Mert hogy túl sokba kerül, a gazdaságuk nem bírná el. Ja persze! Nem jutna annyi a hadiiparnak.

Kíváncsi vagyok, mit gondol majd ez a szimpatikus ámerikai úriember, „miszter dáböljú” minderről, illetve azokról a bizonyos borzasztó gazdasági kiadásokról, ha tényleg meglepi New Yorkot egy hurrikán. A szakértők szerint nem az a kérdés, lesz-e New York-i hurrikán, hanem, hogy mikor. Illetve, hogy mekkora károkat fog mindez okozni. A legpesszimistább becslés 100 milliárd dollárról szól. És ez valószínűleg csak a kezdet.

Persze, ha vki leszarja ezt az egészet, mert a saját érdekeit úgysem érinti, miért is csatlakozna a Kiotói Egyezményhez. Hiszen az csak a jövőnkről szól. Ej, ráérünk arra még!

2.
Az első történetben megismert „úriember” ellátogatott a napsütötte Albániába. A G8 után ez talán nem meglepő, ott csupa szigorú tekintet, meg csúnya transzparensek mindenfelé, Albániában pedig ő a messiás. Körül is rajongják a derék államférfit, aki elvegyülhet kedvére hívei közt: pacsit a mi megmentőnknek!!

Ki is került erre a nagy internetre egy felvétel, ahol szemfüles újságírók (vagy nem kevésbé szemfüles nemújságírók) felfedezték, hogy a rajongók közé bizony (szintén nem kicsit) szemfüles tolvajok is vegyültek, és megfosztották az egyébként egy-két fityingnél nem sokkal értékesebb karórájától a Világ Elnyomott Népeinek Nagy Felszabadítóját. Szomorú.

Felmerül azonban egy-két kérdés. Volt anno (tavaly) egy illusztris vendége a magyar hazának, hogy tiszteletét tegye az ’56-os forradalom emléke előtt. Az illetőt George W. Bush-nak hívják, és gyakorlatilag az egész várost lezárták, még a járókeretes nyugdíjasok szatyrában is bombát sejtve. Nem véletlenül. A világ legkeresettebb terroristá... izé... vezetőjéről van szó, alig pármillió (milliárd?) főnyi ellenséggel piciny bolygónk felszínén.

Erre most ez az ember ellátogat Európa legbalkánibb államába, és keblére öleli a pórnépet. Szép. Mily’ bátor is lett a Világ Felszabadítója az elmúlt egy esztendőben. Nyilván nem fizetett statiszták játszották el a rajongó albán népet, nyilván nem csak holmi politikai szemfényvesztésnek voltunk szemtanúi...