2013 november 18-án, vagyis pontosan 1 évvel ezelőtt, a reggeli mérekezékor 101,6 kiló voltam. Nem kevés, pedig rég nem voltam ennyire kevés kiló, mint aznap. Bő 7 hónappal korábban pl. 109,4 kiló voltam. Az volt a teteje. Onnantól az út lefele vitt, hála a munkábabiciklizéseknek, de novembertől ez már nem nagyon jött össze.

Így hát november 18-án, vagyis pont egy éve összeraktam egy futócuccot, bettem a kocsiba, majd munkából hazafelé kimentem a Margit szigetre, és lefutottam egy klasszik szigetkört. Nem ment könnyen, de hála a rengeteg bringázásnak, és a leadott kilóknak, megállás nélkül sikerült, ellentétben az egy évvel korábbi halovány próbálkozásokkal, ami nagy büszkeség volt nekem akkor, ott.

Azóta eltelt egy év, és én összesen 771 km-t futottam, a súlyom pedig már csak kevéssel van 92 kiló fölött, és tovább fog csökkenni, ez számomra egy percig sem kérdés. Életemben először tudom ezt biztosra.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz ez az egy év. De ahogy megtapasztaltam, a futás olyan, hogy ha csinálod, hihetetlen tempóban fejlődsz. Azt a bizonyos első kört 6:07 perces kilóméterekkel futottam, és egyáltalán nem volt könnyű, ehhez képest, tegnap úgy futottam 15 km-t 6 perces átlaggal, hogy az egyáltalán nem volt megterhelő. Vagy említhetném a cooper tesztet, ami a leggyűlöletesebb dolog a futásban, már középiskolában is ezt utáltam legjobban. Viszont remekül méri a fejlődést. Abban a bizonyos első futásban 2,11 km volt a legjobb 12 percem, míg múlt hét szerdán már 2,5 km-re javítottam a saját rekordom. Ezzel már a gimiben is megkaptam volna a 3-ast, pedig attól anno igen távol voltam. Egész pontosan 48 db 1-est kaptam a 8 év gimi alatt futásra. Azért csak ennyit, mert évente csak 6 futásfelmérés volt (60m, 800m, cooper).

Hogy mire vagyok a legbüszkébb az elmúlt egy évből? Természetesen az első félmaratonomra. Mert hogy az is megvolt, ráadásul már szeptemberben, tehát 10 hónap se kellett hozzá. És ha kicsit bátrabb vagyok, már május végén megcsinálhattam volna az Ultrabalatonon. Az erőt legalábbis éreztem magamban, mikor teljesítettem a 18 kilóméteres szakaszomat, de ha annyit vállaltam a csapatban kishitűen, hát annyi lett.

És hogy mindezt miért írtam? Egyrészt nyilván azért, mert borzasztó büszke vagyok erre az egy évre. Jól esik leírni ezeket. Másrészt viszont azért, hogy fuss te is! Ha nekem ment, neked is menni fog. Ha én élvezni tudom azt, amit 32 évig annyira utáltam, akkor te is élvezni fogod. Tényleg.

Már vagy egy napja gyűrűzik a balhé az OTP magyar és román személyi kölcsön kamatai miatt, csak persze szokás szerint felületesen. Az ugyanis csak egy faktor, hogy minden (sikeres) terméket annyiért árulnak, amennyiért megveszik, tehát ha itthon magasabb kamattal is igénybe veszik, akkor bizony birkábbak a T. ügyfelek, mint román barátaink.

Ezen kívül még számos tényező van, mint pl. a forrásköltség, vagy a piaci pozíció (kell-e agresszívan piacot szerezni), de én inkább egy másikkal foglalkoznék.

Az ugyanis nem derül ki, hogy pl. mi a helyzet a hitelbírálattal. A személyi kölcsön alapesetben ugye egy fedezetlen hiteltermék, vagyis a rossz adósoktól nagyon nehéz és drága behajtani a tartozást. Ezt a bank úgy kompenzálja, hogy kockázati kamatfelárat alkalmaz, ami fedezi a veszteségeket és a behajtási költségeket, vagyis végeredményben a jó adósok fizetik meg a rosszakon elszenvedett veszteséget. Ezt azért nem árt tudni, ha valaki bármilyen fedezetlen hitelt vesz igénybe (folyószámlahitel, áruhitel, hitelkártya is ilyen).

Hogy mi köze ennek a hitelbírálathoz? Csak annyi, hogy itt dől el, mennyi rossz adóst szerez a bank magának. Ha pl. a minimálbér is elég a jóváhagyáshoz, az azt jelenti, hogy a bank szinte mindenkinek ad hitelt, és vállalja a kockázatot, hogy ebből nagyon sok be fog dőlni, cserébe azért, hogy nagyon sok olyan ügyfelet is megszerezzen, aki mondjuk papíron keveset keres, de a föld alól is előteremti a pénzt, és szépen törleszt (vagy ami a még szebb: minden hónapban x nap késedelemmel (x < 30), így rendszeres késedelmi kamat bevételt generálva az elégedett hitelezőnek). Persze a másik oldalon egész biztosan ott áll a 30-40%-os THM, hogy azért ne legyen veszteséges a biznisz.

Ha viszont a THM csak 15%, vagyis a kamat is jóval alacsonyabb, akkor abban nem sok tartalék van, nem szabad túl sok potenciális rossz adóst befogadni, így várhatóan csak mondjuk (hasamra ütök) a minimálbér háromszorosa feletti nettóval hitelképes a kedves ügyfél. Ez persze a marketing anyagokban nem szerepel, de a minimálbéres könnyen kaphat elutasító döntést, vagy ami a legszebb - és persze ez sem szerepel a balhét kirobbantó facebook posztban - egy új ajánlatot, hogy megkaphatja a hitelt: 30%-os kamaton...

Szóval az egész egy bonyolult üzlet-, marketing- és kockázatvállalási politika eredője, és könnyen lehet, hogy körtét hasonlítunk az almával - ismét.

Nem tudom, mi lehet az oka, de az Apple termékeivel kapcsolatban mindenki szeret jól értesült lenni, egymást érik a biztos forrásból származó infók, pletykák, amiket persze tényként közölnek az erre szakosodottak. Márpedig ha ennyien művelik, nem lehet ez olyan nagy dolog, kipróbálom hát én is! Íme az én jóslatom, a hvg.hu tegnapi hírére alapozva:

Ahogy a címben is jeleztem ez a bizonyos legújabb, misztikus eszköz, az Apple saját tv-je 2012 júniusában fog megjelenni, vagyis akkor mutatják majd be egy keynote-on. Hogy miből gondolom ezt? Hát abból, hogy szerintem nem a fejlesztés elhúzódása miatt került az iPhone 4S premierje őszre, hanem azért, mert az iPodok már annyira jelentéktelenek az Apple számára, hogy önmagukban kevesek egy show-hoz, és ezentúl mindig az aktuális iPhone-nal együtt érkeznek a ráncfelvarrások. Na és persze azért, hogy így felszabaduljon a júniusi időpont az új Apple TV előtt (a mostani Apple TV névre keresztelt terméket szerintem vagy átnevezik, vagy - ami még valószínűbb - megszüntetik). Az iPad premierje marad az év elején, így szépen lefedik majd jóféle, hype-olható termékekkel az egész évet.

És ha már ennyire belejöttem a jóslásba, tessék, csak most, csak nektek egy bónusz jóslat:

Az eddig megszellőztetett két méreten kívül (32" és 55") a harmadik egy... várj kicsit... 40 colos lesz!!

Látom a jövőt! Bámulatos!!!

A héten előbb egy pin kódot tartalmazó levél esett be az MKB-tól, majd tegnap megjött a hozzá tartozó bankkártya is. Ugyanis épp cserélik az oldschool kártyákat chipesre. Örülök minden ilyen előrelépésnek, csak két kérdés maradt bennem megválaszolatlanul:

• Ha már külön kiemelik, hogy a pin kódot még véletlenül se tartsuk a bankkártyánk mellett, akkor miért nyomtatják egy bankkártya méretű papírlapra?
• Ha már új kártyát küldenek, annak miért egyezik meg a lejárata az előzővel? Így ugyanis egy év múlva újra cserélniük kell, ahelyett, hogy a standard 3 év lenne az érvényesség?

Az egész azzal kezdődött, hogy úgy gondoltam, ideje egy restore-nak az iPhone-omon. Épp két éves, ami manapság nagy idő egy mobil életében, gondoltam ez jót tehet neki. (üzemidő terén produkál furcsaságokat) Utána is néztem, hogy tényleg minden rendben legyen, elvégre sok az értékes adat a telefonon, nem kéne elveszíteni őket. Mint kiderült a dolog sima ügy, hiszen rendszeresen készül backup a telefonról, az Apple leírásából az is kiderül, mindezt hol tárolja az iTunes, gyorsan leellenőriztem, ott volt.

Jöhet hát a restore, aztán visszamásolok mindent és kész. Ahogy a leírásban is szerepel, a telefon újraindulása után kapnom kellett volna egy ablakot, hogy újként állítom be, vagy visszamásolom egy backup tartalmát. És bizony csak kellett volna, mert az iTunes minden áron új telefonként akarta csak beállítani. Aztakurvamostmivan???

 Hogy micsoda agyrém a legújabb devizaadós-mentő ötlet, azt egyrész sokan megírták már, másrészt a pénteki tőzsde és deviza árfolyamok is igen pontosan megmutatták.

De persze a fékezhetetlen agyvelejű Lázár Jánosnak ez nem elég, és már-már Selmeczi Gabriella szintjére süllyed, amikor vastag bőrével ismét kiáll, hogy bejelentse: ezzel az ostobasággal mindenki nyer. Igen, a bankok is...

„A Magyar Köztársaság Kormánya [...] arra kérte a bizottságot, hogy 2011-től a ferihegyi repülőtér a világhírű magyar zeneszerző és zongoraművész nevét vegye fel. Mivel a 25 fős Földrajzinév-bizottság 17 tagját minisztériumok delegálják, elvárható lett volna, hogy a jelen lévő kormánytisztviselők támogassák a kormány kinyilvánított és egyértelmű kérését” (via: index.hu)

Mindehhez csak két videót fűznék, kommentár helyett:

Rögtön hozzá is tehetem: természetesen. Hiszen Orbán Viktornak és Matolcsy Györgynek a teljes magánpénztári vagyonra fáj a foga. Nem csoda hát, ha az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság olyan levelet küldött a magánnyugdíjpénztár-tagoknak, mintha személyesen a fent említett tekintetes urak valamelyike diktálta volna.

Ez persze már előre nyilvánvaló volt, vártam is nagyon a saját levelemet. Múlt héten végre megérkezett, kiemelek gyorsan pár gyöngyszemet. Kezdjük az egyszerűbb eszközökkel. A kedves levélíró már rögtön az elején megnyugtat: igaz, hogy eddig a karvalytőke kezében volt, és nyugdíjtőzsdén forgott a pénzed, de egyet se félj barátom! Megbocsátjuk neked ezt!

Itt még csak komoly hazugságra sincs szükség, elég néhány finom utalás, hogy a hezitáló alattvaló értse, mit követel tőle a haza. Levélírónk nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy a jó útra terelje az eltévelyedni készülő báránykáját. Igen, még a butákat is, akik az első pontban felvázolt kánaán ellenére továbbra is hezitálni merészelnek:

 Meglehetősen gyakori a neten, hogy ha valaki felhozza a biciklit, mint közlekedési alternatívát, rögtön jön a válasz mindenféle egyéni szempontokkal, hogy miért is nem jöhet szóba. Pedig az egész nem erről szól. Nem kötelező. Csak lehet. Egy lehetőség. Nézzük az én példámat.

 A körülményekről jó tudni, hogy az otthon az a XIII. kerület egy külső része, a meló meg az m1-es mellett Budaörs keleti végében, a parkolás ott nem gond. Az út 21 km. Ja és nem kell, hogy öltönyben feszítsek, de azért úgy sem jelenhetek meg, ahogy fesztiválon szoktam.

 Az alternatívák tehát munkábajárásra időrendben (zárójelben a várható idő, amíg beérek - a szélső értékekre mindre volt már példa):

• autóval (25-70 perc, általában 40 perc)
• bringával (48-60 perc, általában 52 perc)
• bringával+bkv-val (50-70 perc, általában 55 perc)
• bkv-val (60-75 perc, általában 70 perc)

 Csodálatos találmány ez az ügyfélkapu... vagyis hogy az lehetne. Kár, hogy az okmányirodákban még XIX. század van.

 Én persze naiv módon élni próbáltam a lehetőséggel, hogy az állandó lakcímem megváltozását az ügyfélkapun intézem, hogy aztán a választott időpontban az okmányirodában már csak az új lakcímkártyát keljen átvennem. Soron kívül persze, hisz ezt ígéri a rendszer.

 Aztán az idodában azzal kezdik a visszafogott lelkesedésem letörését, hogy soszámot kapok. (soron kívül, mi?) Már közben is levegő után kapkodnak, hogy én az interneten kezdeményeztem az ügyem. Úristen, ilyen még eddig senkinek sem sikerült, egy próbálkozó volt, de az is kudarcot vallott... Inkább töltsem ki a papírjukat (azokkal az adatokkal, amit otthon, az ügyfélkapun már megadtam).

 Szerencsére gyorsan sorra kerülök, és bár látom az őszinte rémületet az ügyintéző arcán, ahogy kiejtem a rejtélyes internet szót, van benne némi lelkesedés, hogy végre kitanulja, hogy kell, bár még senkinek sem sikerült (ezt mintha már hallottam volna ma).

 Úgy hozta a sors, hogy tegnap kocsival kellett parkolnom Újlipótvárosban, mivel a háromból két bringám is dögrováson van, és így volt a legegyszerűbb a szervízbevitelt logisztikailag letudni.

 A XIII. kerület ezen belső része legutóbb talán a parkolási rend régen várt átalakulásakor került a hírekbe, merthogy a beígért 30%-os átlagos parkolási díj-emelés helyett ide több mint 300%-os jutott. Volt is hőbörgés, előkerültek többek közt az aduász "DEAZÉNADÓMBÓÓL...!!!" típusú "érvek" (értsd: "a parkolóhely közterület, amit AZÉNADÓMBÓÓL építettek, tehát jogtalan (sic!) érte pénzt kérni").

 Persze miért is várná az ember a neten névtelenül hőbörgőktől olyan alapösszefüggések megértését, miszerint az árak egyik jelentős meghatározója a kereslet és a kínálat viszonya, és hogy a parkolási díj nem más, mint a túlkereslet szabályozása. (ja és azt se feledjük, hogy ha közterület vmi, az nem azt jelenti, hogy azt a köz bármely tagja kedvére kisajátíthatja...) Inkább vegyük a konkrét példát:

...de visszanézve ezt a semmit, a végére kicsordult a könnyem. A legnagyobb CM-videó EVÖR!!

Bringázás a Föld Napján - Biking on Earth Day from Tapsi Hapsi on Vimeo.

 Csapágyak rendben? Gumi nem kopott? Hát a fékek, váltók? Figyeldoda, bringás hétvége jön!

Ma új fejléc jelent meg a Criticalmass.hu-n. Mit jelent ez? Azt, hogy közeleg a nagy nap! Az időpont már meg is van. 2009.04.19! Készülj!

 Emlékszem tavaly lelkendeztem, mikor megkapta a Subscribe az év hazai modern rock albuma kategóriában a Fonogram díjat, hogy milyen jó, a zsűrinek van füle a jó zenéhez.

 Idén viszont az év felfedezettje díját az Anti Fitness Club kapta. Szégyen.

 Múlt héten ismét véradás volt a munkahelyemen, ami eszembe juttatott egy két évvel ezelőtti történetet.

 Félévente van véradás nálunk. Az egyik augusztusban, a másik februárban. Az augusztusival az volt a gondom anno, hogy egy nappal Sziget után úgy éreztem, valószínűleg nem ürült még ki a szervezetemből, az egy heti tivornya minden emléke, de februárban már nem volt ilyen kifogás: elszántam magam a véradásra.

 Az egész procedúra egy kérdőívvel kezdődött. Nem gondoltam volna, hogy két kérdés alatt sikerül ellentmondásba ütköznöm. Az első kérdés valahogy úgy szólt: Ön egészséges? Naná! Beírtam, hogy igen. Második kérdés: kezelik valamilyen betegséggel? Ööö... izé. Az asztmámmal végülis félévente járok kontrollra... meg naponta kell gyógyszert szednem rá... de hát én egészséges vagyok! Ettől még...

 Azért biztosra mentem, átugrottam a kérdést, majd a doktornő feloldja az ellentmondást. Hát feloldotta. A maga visszafogottságával, de azért jól kiosztott; mégis hogy gondolom, hogy szteroidozom magam (az asztmára azt kell szedni), aztán meg van pofám idejönni vért adni... Jól el is szégyelltem magam, tényleg hogy képzeltem!??

 Persze az asztma egy gyógyíthatatlan betegség, tüneti kezelés lehetséges, de gyógymód tudtommal nincs. Mikor minden nap bringával jövök dolgozni (napi 42 km), szinte 100% tünetmentes vagyok, szmogriadókor kicsit rosszabb. Évek óta elkerült minden influenza-járvány, asse tudom milyen az. Néha becsúszik egy-egy megfázás, de az is inkább fesztiválozások idején, mikor a kelleténék jobban amortizálom magam. Tavaly 4 napot voltam hivatalosan betegállományban, ebből kettő az asztma miatti kontrolvizsgálat. Emlékszem egyszer otthon maradtam, merthogy lázas vagyok. Jaigen, volt vagy 37,8 az a láz. Inkább munkaundor. Akkor én most beteg vagyok? Kösz nem!

Nem tudom, a Hutchinson milyen gumikat gyárt, de nem is érdekel. Mert:

1. Kell az a két bicikli ott benne a reklámban, ami van a néninek meg a bácsinak!
2. Kell az a szabadság!
3. Bringázni akarok! Ott New Yorkban, vagy csak itt Budapesten, mindegy, csak fújja a szél a hajam, süsse a nap az arcom!

A videót egyébként a Kerékagy blogon találtam. Hálás köszönet érte!

 Azt hiszem, a gimnáziumban azoktól a tanáraimtól kaptam a legtöbbet, akik a tankönyvi kereteken túllépve is foglalkoztak a szellemi fejlődésünkkel. Persze ez kétélű fegyver, sok múlik a tanáron, elvégre mégis csak befolyásolható tinédzserek voltunk. Volt a mi iskolánkban is paranoiás antiszemita tanár, de nekem szerencsére jó tanáraim voltak, nem félkegyelmű lúzerek. Az egyik legmeghatározóbb a történelem tanárom volt, talán tőle kaptam a legtöbbet ahhoz, hogy szentül higyjek a demokratikus értékekben, mindenki egyenlőségében.

 Azt mondta egyszer - valamikor a '90-es évek második felében -, hogy egy demokrata mindig ellenzéki. Ezt persze félre is lehet érteni. Volt már, aki hevesen ellenkezett e megállapítás ellen, mert úgy értette: mindig az aktuális ellenzékre kell szavazni. Szerintem ez nem ezt jelenti. Szerintem ez arról szól, hogy sosem válhatunk bólogató birkákká, csak azért mert a "választott pártunk" hozta a döntést. Úgy is mondhatnám: egy demokrata minden esetben kritikus a hatalmon lévőkkel szemben. Szerintem ez a demokrácia alapja.

 Ha valakit oly' hobbival áldott meg a sors, hogy szívesen figyeli meg embertársai viselkedését - amúgy szociológiai alapon -, akkor ilyen tevékenység gyanánt tudom ajánlani az IKEA újonnan rendszeresített csomagmegőrzőinek környékét.

 Minden bizonnyal egy Svédországban bevált megoldást vezetett be az IKEA itthon, mikor az eddig kulcssal működő csomagmegőrző szekrények ajtajain a zárat számzárasra cserélte. Mégpedig olyanra, ahol mindenki magának választ kódot. A használatról minden szekrény ajtaján részletes leírás ad tájékoztatást, szóval elvileg tényleg sima ügy lehetne a csomagmegőrzés, de hát Magyarországon vagyunk, a rendszer pedig korántsem sikerült hülyebiztosra.

 Kiosztották az idei Magyar Sajtófotó Pályázat díjait. Egyedi sportfotó kategóriában Cseh Dániel, a Blikk fotósának képe győzött (itt balra). A kép valóban zseniális, egy percig sem vitatom el tőle az elismerést.

 De mit is látunk a képen? Bringások özönlenek ki az Alagútból a tavaly tavaszi Critical Mass-en. Egy demonstráción, ami a kerékpárról, mint közlekedési eszközről, annak a közlekedésben vágyott egyenjogúságáról szól.

 Akkor mégis hogy kerül a sport kategóriába? A kérdés megválaszolását inkább az olvasóra bizom...

 Az imént bukkantam erre a videóra a B-oldal blogon. Öt perccel ezelőttig még csak nem is hallottam a Záhogy Unplugged Project nevét, most meg ott tartok, hogy sürgősen kerítenem kell egy koncertet, ahol élőben láthatom. Zseniális!

 Ma is egy olyan péntekre virradt, amikor a brokernet serény ügynökei összegyűltek az ő kis szeánszukra, hogy részesüljenek a jól megérdemelt fejtágításban, és így aztán újult erővel kereshessék fel országunk szorgos polgárait, eladni nekik pár unit-linked életbiztosítást.

 Mindezt szerencsére nem onnan tudom, hogy részt vettem volna a fejtágítón, hanem mert a szeánszukat a munkahelyem szomszédságában tartják a Budaörshöz tartozó Budaparkban. Van itt egy hodály, aminek a története külön posztot érdemelne, annyira abszurd, de most csak annyi a lényeg, hogy miután eredeti céljára nem sikerült hasznosítani, időnként kiadják ilyen rendezvényeknek.

 A brokernetes szervezők pedig jó magyar szokáshoz híven, egy pár dolgot kifelejtenek a számításból. Az egyik, hogy bár biztos olcsó itt a bérleti díj, de mivel kint van az isten háta mögött, szinte csak autóval megközelíthető. Persze a brokernetes karriernek fontos része az autó, mint státuszszimbólum, így ez talán nem is annyira meglepő. A másik, és egyben a problémák forrása, hogy annak ellenére, hogy csak autóval lehet ide eljutni, a parkolásra már max. annyit gondoltak, hogy a csúcs-ügynököknek jusson hely. Az átlagügynök pedig úgy parkol, ahogy tud. Amint az alábbi videón is látszik mindezt a járdán, vagy a füvön, a legtahóbbak pedig a belső sávban oldják meg - mégsem parkolhatnak a bejárattól messze!?

 A felvétel alatt egyébként a Subscribe zenekar zseniális "Stuck progress to Moon" című lemeze hallatszik, amint épp elkezdődik.

 Nagy Anima rajongó voltam régebben. Évekig az ő koncertjük volt a Sziget egyik csúcsa. Nyilvánvaló volt, hogy az új albumukat amint lehetett, megvettem.

 2000-ben kezdődött a történet, amikor a fóti Corában belehallgattam a Gipsy Sound Clash-be, és nem tudtam otthagyni. Este már a régebbi albumokat vadásztam a neten (azok a régi szép napsteres idők...) - hiába, kezdő főiskolásként nem volt pénzem hirtelen mindet megvenni, de zenefüggőként muszáj volt csillapítani a hirtelen jött zenefogyasztási vágyat. Aztán persze amit csak lehetett, megszereztem eredetiben.

 Jellemző, hogy talán a legsikeresebb albumuk az Aquanistan volt, nekem mégis az tetszett legkevésbé - vannak ugyan rajta kifejezetten jó számok, de a "Csinálj gyereket" az egy igazi mélypont. Aztán a We strike! visszaadta a bizalmam. Igazából ez volt, amit legjobban szerettem, a folyamatos megújulás, ami megunhatatlan lemezeket eredményezett. Más kérdés, hogy a folytonos változásban az is benne van, hogy egyszer csak olyan irányt vesz a zenekar, ami nekem már nem pálya. Valószínűleg ez történt most is.

 Jó kis Guilty Parties koncerten voltunk pénteken a Dürer-kertben. De ez a történet nem a koncerttel kezdődik... és nem is azzal fejeződik be.

 Még csütörtökön volt szó az Estében a Progresszív intézet Politikai térképéről, amit most hegesztettek össze a közelmúltban. A dolog lényege röviden, hogy megválaszolsz úgy 80 kérdést, majd ezek alapján megmondja a felmérés, hogy gazdaságilag, politikailag mégis hova tartozol. Mindezt egy koordináta rendszerben is ábrázolva, hogy igazán látványos legyen, meg hogy lásd, miért nem akaródszik egyik tolvaj-bandára sem szavazni. Az X tengelyen, hogy gazdasági bal vagy jobb oldaliak-e a nézeteid (szélsőséges esetei, hogy kő-kommunista-antiglobalista vagy épp végletesen kapitalista vagy-é), míg az Y tengelyen a liberális/konzervatív értékrendek szerint lő be. Meg is kaptam, hogy én biza gazdaságilag közepesen jobbos, viszont meglehetősen liberális vagyok. (Na persze ennek a mai magyar politikai elithez sok köze nincs, és nem csak azért mert nincs jobboldali liberális párt itthon, hanem mert az sem egyértelmű, ki a jobb és ki a bal)

 Volt egy kérdés, amit nem igazán tudtam hova tenni, valahogy így szólt: "Egyszer kiderül majd, hogy az asztrológia sok dolgot megmagyaráz." Mivel az asztrológiában egy cseppet sem hiszek természetesen nem értettem egyet az állítással a legkevésbé sem, de most rá kellett jönnöm, hogy talán tévedtem. Amennyit az asztrológiáról hallottam, az kb abban merül ki, hogy én mint ikrek csillagjegyű, kettős személyiség vagyok - vagy mi. És itt jön képbe a Rage Against the Machine tribute. Hát persze! Ez kellett ahhoz, hogy beálljon a kettősség. Egy jobboldali-liberális, aki antiglobalista zenét (is) hallgat, sőt hevesen bólogat a koncerten (ez utóbbit a másnapi nyakizomláz is tanúsította). Asszem jósnőhöz is elmegyek.

 No de ugorjunk, nem ért még itt véget a nap..