Ébren álmodom. Utópisztikus álmot látok.

 Álmomban lebukik egy politikus korrupció, csalás, sikkasztás gyanújával. Kiderül, hogy ezt bizony nem egyedül követte el (hogy is lehetne ilyesmit egyedül elkövetni), sorra buknak le a társai: politikusok, közalkalmazottak, köztitsztviselők; és mindannyiójukat őrizetbe veszik. Az eljárás bebizonyítja bűnösségüket, és börtönbe kerülnek.

 Lavina indul el. Megtörik a jég, precedens születik. Újabb korrupció-gyanús ügyek kerülnek elő, hullanak az ismert politikus-fejek. A botrány világra szóló. Egy ország kezd el szép lassan megtisztulni.

 Egy magánvállalkozó lakópark-projektjén - meglátva a hihetetlen üzleti lehetőséget, az új piacot - menetközben változtat. 2000 lakás helyett börtöncellák létesülnek. A kereslet óriási! Sorra telnek meg a cellák az új lakókkal. Csupa ismert ember. Megannyi derékbatört karrier. "Hát ő is?" - kérdezgetik az emberek. "Olyan rendes embernek tűnt pedig!"

 Aztán az évek alatt lecsendesedik a botrány. Eltűnik a közéletből sok ismert arc. Kezdesz újra hinni a demokráciában. 

 Persze az álmok véget érnek. Felébredünk, ez már csak így megy. Még az éber álmokkal is. Valami visszazökkent a valóságba. Ahol már meg sem lepődünk, ha a politikára a korrupció, a csalás gyanúja vetül. Megyünk tovább. A fejünket is elfordítjuk, hátha akkor meg sem történt az egész...