Tanulságos történet a tegnapi. A dolog előzménye, hogy nem biriglivel indultam munkába reggel, mert beijesztettek a meteorológusok, hogy gyön a rossz idő. Ez részben be is igazolódott, mert durván fújt a szél, és az ölég kellemetlen, ha szemből teszi (és hát miért ne tenné?). Ilyenkor ugye utazásomban a BKV az én társam, nincs is ez ellen komolyabb kifogásom, nem vagyok az a nyafogós fajta, ráadásul jóféle zenéket lehet hallgatni meg olvasni közben.

 Hazafelé érdekesebb a dolog, mert rajtam kívül mindenki kocsival jár dolgozni a kollégáim közül, és mivel kint vagyunk a halál faszában Budaörs túlsó végén, Budaparkban, az autópályán kocsival gyorsabb, mint a 140E-vel, aztán a Kosztolányin lehet átszállni piros 7-esre, és folytathatom az utam zenét hallgatva, passzívan, pihentetően.

 Tegnap az úticélom a Mockba tér volt, nem az édes otthon, és épp indult is haza az óbudai kollégám, gondoltam jó ötlet csatlakozni, úgyis arra megy. Mondjuk rossz nem is volt végül, csak tanulságos (mint azt már korábban megjegyeztem). Háromnegyed 6-kor indultunk, épp egy órával később volt érkezésen a Mockbán. Az első „kellemes” meglepetés az M1-M7 közös bevezetőjén ért: a Reálszisztémáig állt a sor, jöhetett az araszolás. A dugó szép egybefüggő volt, nem látszott a vége. A BAH csomópontnál épp a zebránál sikerült megállni, ott készítettem a fent látható képet, ami ugye a BKV legújabb reklámkampánya, és a kötöttpályás járműveire próbálja ráterelni a dugóban ülőket (itt épp a 61-es villamos felé mutat a nyíl). Ami a legszebb volt ebben az egészben (azon túl, hogy nagyon tetszik a reklámötlet már önmagában is), hogy ebben a helyzetben, 100%-ig igaza volt a 3 táblának. Ott helyben ki kellett volna ugranom a kollégám kocsijából, és felszállni a következő villamosra, amivel 10 perc alatt a Mockbán lettem volna. Ehelyett bennmaradtam, és így jó 40-50 perc alatt értem oda, igaz, jót beszélgettünk.

 Végül ez a kis út, amit egy nappal korábban biriglivel 40 perc alatt abszolváltam 75 percesre sikeredett. Egész jó, nem?