Rosszkor, rossz helyen... vagy valami ilyesmi

 Mostanában, hogy újra tanúi lehettünk egy hirtelen forintgyengülésnek, a derék sajtómunkások újra leporolhatták a "Veszélyben a devizahitelesek" sablonkészletet, és csak úgy burjánzottak a vészmadárkodó cikkek, híradó-bejátszások, hogy jajmostmilesz a devizahitelesekkel!! (megjegyzem, ha pontosak akarunk lenni, akkor deviza alapú hitelekről van szó, nagyon nem mindegy!)

 Persze nem teljesen alaptalan a félelem ilyenkor, főleg ha azt vesszük, sokan mennyire kiélezett helyzetbe hozzák magukat pl. egy, az ideálisnál épp egy mérettel nagyobb autó hitelre történő vásárlásával. Félreértés ne essék, nem azzal van a bajom, ha vki hitelre vesz autót. Ekkora összegnél szerintem már természetes, hogy bevonunk egy finanszírozót. Csak hát nagyon sokan elég rosszul mérik föl, milyen kockázatot jelen egy hiteltörlesztés bevállalása. Elég csak a sajtó másik kedvelt lízingpiaci témáját, a visszavett autók esetét elővenni. De most nem ez a lényeg.

 Történt a minap, nagyjából karácsony táján, hogy egy Bt. ügyvezetője úgy ítélte meg, a szeptemberben vásárolt hasznogépjárművének törlesztésébe beiktat egy egyszeri nagyobb összeget, így a havi törlesztője még alacsonyabb lesz utána. (Ez egyébként nem ritka. Ha egy cég hitelre vesz mondjuk egy kisteherautót, annak az áfáját bizonyos feltételek teljesülése esetén visszaigényelheti. Ez pontosan tervezhető bevétel, így érdemes már előre olyan hitelajánlatot kérni, amiben szerepel ez az összeg mint egyedi törlesztőrészélet abban a hónapban, amikor ez a pénz befolyik. Így a rendes havi törlesztőrészlet jóval alacsonyabb lehet. Egyszerű, nem? Az. Csak sajnos komoly kockázatokkal jár, mint azt a mellékelt történet is bizonyítja.)

 Ebben az esetben ugyanis a Bt. ügyvezetője nem döntötte el előre, hogy az áfát visszaforgatja a törlesztésbe, így a karácsonykor elhatározott egyszeri befizetés egy átütemezéssel volt megoldható. Ennek díja az eredeti hitelösszeg 3%-a, 120ezer forint, nem kis pénz tehát. Az ügyfél mindenesetre úgy ítélte meg, ennyit megér. Át is ütemezték neki a hitelt, január végén a megszokott 45ezer helyett 800ezerről kapott csekket, hogy utána aztán már csak 35 ezer legyen a havi törlesztés.

 Nem is volt gond egészen február közepéig. Ekkor lett esedékes ugyanis az első 35ezres törlesztő. Csakhogy a csekken 80ezer szerepelt. Hogy is van ez? Ez most akkor átverés, vagy mi?? Természetesen nem az. Csupán a véletlenek rendkívül szerencsétlen egybeesése.

 A hitel felvételekor a svánci frank árfolyama 152 forint volt. Amikor megszület(he)ett az ötlet az egyszeri befizetésről, akkor is hasonló volt a helyzet, nyoma sem volt még szürke fellegeknek a pénzpiacok egén. Csakhogy az újévvel szinte azonnal lejtmenetbe kezdett a forint, és a 800ezer forintos részlet esedékességekor már 160 forint volt az árfolyam. Ez nagyságrendileg 5,5 százalékos gyengülés, ami a rendes havi törlsztőben nem lett volna eget rengető, de itt ugye nem egészen ez a helyzet. 800ezer forint esetében ez már 44ezer forint árfolyamhatás a forintgyengülés miatt - hogy is mondjam szépen... szopás a javából.

 És persze ezzel még nincs vége...

 A kedves ügyfél ugyanis erre nem csak lelkileg, de anyagilag sem volt felkészülve (mondanom se kell, a hitel 120 hónapos futamidejű, nyilván nem véletlenül). Örül, hogy letudta a 800ezer forintos befizetést, meg az ezzel járó átütemezési díjat, és várja, hogy végre egy sokkal szívmelengetőbb összeg álljon a havi csekken, erre több mint a duplájával szembesül. Nyilván gondot okoz a hirtelen jött kiadás egy kisvállalkozásnak. Hogy is lehetne ezt megoldani? Mondjuk osszuk el ezt az összeget 3 hónapra, akkor már belefér a költségvetésbe. Csakhogy, ha ezt önkényesen teszi (tehát nem egyszerre fizeti be), akkor 3 hónap alatt megismerkedhet a behajtókkal, ha meg a finanszírozót kéri meg, az egy újabb átütemezés, újabb 120ezer forint díjjal...

 Persze az árfolyam azóta megnyugodott, épp csak akkor zuhant be, amikor a legkevésbé kellett volna.