Szeretlek, BKV!

 Tegnap reggel otthon felejtődött a pénztárcám. Benne nemcsak a pénzem, de a BKV bérletem is. Természetesen negyed órán belül belefutottam az első ellenőrzésbe a Nyugatinál. A mozgólépcsőn fedeztem fel, hogy nincs nálam a tárcám, így nem maradt más, bízva az öltönyöm keltette pozitív diszkriminációban, szépen elsétáltam az ellenőrsorfal mellett. A trükk bejött, a további kalandokat is megúsztam, így egy időre megnyugodhattam.

 Aztán hazafelé egy kollégámhoz szegődtem, aki egészen a Vörösvári útig hozott kocsival, onnan pedig már csak az 1-es villamossal kell utaznom. Gyanútlanul felszálltam az első érkező szerelvényre (nem vagyok túl képzett bliccelve sunnyogásból), amikor is dolgozó ellenőrökbe botlottam. Jobb híján inkább leszálltam, francnak volt kedve magyarázkodni. Szerencsémre két perc múlva már ott is volt a következő villamos. Igaz kocsiszínbe tartott, de a célomig még pont elment. 3 megálló múlva jött, amitől féltem, derék ellenőreink végeztek az előző villamoson, és átszálltak erre. Mivel pont az Árpád-hídon mentünk át, esélytelen volt, hogy leszálljak, és megfutamodjak. Vártam hát sorsom beteljesülésére.

 A kocsi végében álltam szokás szerint, figyeltem mi történik. Kis reménysugár volt, mikor pár utassal arrébb az ellenőr bliccelőt talált, aki húzta az időt. Legalábbis úgy tűnt. Aztán egyszer csak kb. 300(!) Ft-ot adott az ellenőrnek, aki ezzel elintézettnek vette az tikett-kontrollt, tán még meg is köszönte e kedves gesztust. Fasza! Akkor innentől enyém az erkölcsi fölény: „engem egy korrupt ellenőr csak ne akarjon megbüntetni!” - Erősödött bennem a remény. Mindezt az előttem álló srác is hasonlóan gondolhatta, ugyanis a látottak alapján ő is pénzzel várta a kedves ellenőr pajtást. Igaz nem volt olyan jól eleresztve, szerintem max 90 Ft-ot adott, amire az ellenőr egy kicsit furán nézett, de a srác gyorsan kivágta magát, a „de hát ő is...” kezdetű szöveggel.

 Ekkor került rám a sor, az előzmények láttán teljes lelki nyugalommal készültem válaszolni a „Jegyeket, bérleteket!” típusú kérdésre.

 - Sajnos nincs nálam a bérletem, reggel otthon felejtettem a pénztárcám - mondom neki.
 - De ha tudta, hogy nincs magánál a bérlet, miért nem vásárolt jegyet? - próbálkozik emberünk egy keresztkérdéssel.
 - Mint már említettem, otthon maradt a pénztárcám, nincs egy fitying se nálam.
 - [gondolkodóba esvén a feladványon] Jaaa... értem.

És ennyi. Ott áll mellettem, és erre nem tud mit mondani. Aztán fél perc múlva csak megszólal:

 - És miért nem ül le?
 
- Egész nap ülök, állva szoktam utazni.

És megint rebootol. Kis szünet, látom, próbálja feldolgozni az elhangzottakat.

 - És ugye angolul a left a jobb és right a bal ugye?
 - Nem, pont fordítva - felelem tudományos természetű kérdésére. (tudom, hirtelen a témaváltás, de nem messze egy külföldi ült a villamoson, gondolom, neki akart vmit elmagyarázni, de erre aztán nem került sor)

 Aztán a Népfürdő utcánál leszállt. Már vártam, hogy még elnézést is kérjen a zavarásért, de sajnos nem tette fel az i-re a pontot. Persze a történet nem is fejeződött be ily’ gyorsan.

 Még szinte magamhoz sem tértem, mikor is az Árpád-híd megállónál a sofőr néni ragadta magához a mikrofont ezen a spontán stand up comedy színpadon:

 - A villamos kocsiszínbe megy, csak a Lehel utcáig közlekedik.
 - Hogy a jó kurva anyádat!! - üvölti erre egy utas.
 - A villamos csak a Lehel utcáig szállít utast. Domus, Kika, Nyírő Gyula Kórház, satöbbi, satöbbi... - válaszolja a sofőr néni életunt, ámbár rendkívül alázó hangsúllyal.

 Utastársam erre újabb kurvaannyát eresz el, én már csak röhögök. Előbb csak diszkréten, majd leszállás után párzó menyét hangon vinnyogva.

 Köszönöm, drága BKV, hogy vagy nekem!