Van ugyebár ebben a városban (Bp), egy nagy, összetartó közösség - a bicikliseké -, és ennek a kialakulását néhány, már-már fanatikusan elkötelezett embernek köszönhetjük, akik kitalálták a budapesti Critical Mass-t.

 Sokszor lenyűgöz, mennyi energiát, és lelkesedést fektetnek az Ügybe, hogy Budapest élhetőbb város legyen. Persze ehhez az is kell, hogy mindannyian hozzátegyünk egy keveset, de az egészet akkor is a központi figurák lelkesedése hozza mozgásba.

 Az idei év a fordulat éve lehet, mi legalábbis azzá tesszük, ha rajtunk múlik. Egyrészt azért, mert lassan tényleg eléri a budapesti bringások száma a Kritikus Tömeget, másrészt, mert egyszerűen nem várhatunk tovább. A budapesti szmog-helyzet, a közlekedési morál, a közösségi terek szinte teljes hiánya mind-mind olyan probléma, ami nem tűr további halasztást. Így valószínűleg az idei tavaszi volt az utolsó fieszta hangulatú CM. Ezért is került vasárnapra. Ősszel viszont az autómentes napon már nem köthetünk kompromisszumot, igenis hétköznap kell megtartanunk, és el kell érni, hogy legalább a belváros forgalmát drasztikusan korlátozzák - először erre az egy napra. Ennek érdekében találták ki azt is a CM főszervezői - Kükü és Sinya -, hogy elmennek a Fővárosi Közgyűlésbe, és ott felszólalnak, a frakciók támogatását kérve az ügyhöz.

Minden szépnek és jónak ígérkezett előzetesen. Már eleve az, hogy egy civil mozgalom képviselői felszólalhatnak a közgyűlésben, okot adott a bizakodásra. Aztán jött a pofon, a kiábrándító magyar valóság:

szólj hozzá: Critical Mass a Kozgyulesen

Itt pedig Kükü beszámolója a criticalmass.hu-ról, egy újabb tanulságos videóval. Mit is mondhatnék ezután?