...a befagyott Velencei tó!

 Ma sikerült végre, életemben először eljutnom egyik természetes jégpályánkra, konkrétan az agárdi Pop-Strandra, aminek a neve ugyan elég vészjóslóan hangzik, de korival gyorsan el lehet távolodni a parton szóló borzadály zenétől.

 És ha már eltávolodtunk, gyakorlatilag semmi sem lehet akadálya a felhőtlen kiakpcsolódásnak (Talán csak a repedések a jégen. Nem árt figyelni, mert pofáraesés lehet a dologból - jááj a térdem...). Mi például jégkorongoztunk (én gyakorlatilag ezt is életemben először). És senkit sem zavartunk vele, a jégfelület szinte végtelennek tűnt. Lenyűgöző. Utoljára akkor volt hasonló szintű koris élményem, mikor még a régi jászberényi pályára jártam ki, és sarok-fogóztunk a többi korizót kerülgetve (A pálya egyik "sarka" a ház, legalább két fogó kell, hogy legyen "házőrző" is, és ha elkaptak, oda kellett bemenned. Viszont a szabad korisok, ha sikerült betörniük, kiaszabadíthattak, hogy a fogók kezdhessék elölről az egészet. Ha valamitől, hát ettől megtanulsz korizni!).

 Egy dologgal lehetett még megkoronázni a napot. A strand közelében, a főúton van a Gulyás Csárda. Mi két dolgot akartunk hazafelé menet. Babgulyást, egy csárdában. Vagyis pont ezt. Persze csúdidőben érkeztünk, de kis várakozással lett asztalunk, jöhettek a babgulyások, majd egy-egy diszkrét adat túró-gombóc, vagy palacsinta. Az étterem persze nem visel Michelin-csillagot, de bő 2000 forintért remek ebédet csaptunk, szavunk nem lehetett! Ráadásul még Snowboard-közvetítés is ment tv-n.

Szóval kb. ilyen egy hibátlan vasárnap.